1950-ben születtem Kolozsváron, értelmiségi családban. Édesapám a Bólyai Egyetemen tanított, édesanyám pedig törvényszéki előadóként dolgozott. Tanuló éveimet 1957-ben kezdtem el a Brassai Sámuelről elnevezett iskolában, de itt csak három évet jártam iskolába, mert Segesvárra költöztünk nagyszüleimhez.

Ebben a városban éltem legszebb ifjú éveimet. Szép nagy kertes házban éltünk, nagyon jó iskolába jártam, ahol jó tanárok tanítottak, igazi nevelők, akik döntően befolyásolták a későbbi életemet, személyiségemet. Középiskolai éveim alatt jégkorongoztam, ott tanultam meg a kemény munkát, a fegyelmezettséget, a kitartást, melyeket később jól tudtam hasznosítani. Ez a szemlélet határozta meg a további utamat az életben..

A tanulás mindig jól ment, így 1969 tavaszán jó eredménnyel érettségiztem, így ugyanazon év őszén kezdtem el egyetemi tanulmányaimat, Bukarestben a gépészmérnöki karon, ahol szép éveket töltöttem, ugyanakkor keserves kisebbségi létben. 1975-ben diplomáztam, mint okleveles gépészmérnök.

Székelyudvarhelyen kezdtem el dolgozni, a Gábor Áron gépgyárban, ahol lelkes magyar munkatársakkal találkoztam, akik sokat segítettek a pályám indulásakor, és hamar befogadtak a közösségbe.

1976-ban nősültem, egykori iskolatársamat vettem el feleségül, aki ugyanott kezdett el dolgozni, és akivel most már 33 éve együtt vagyunk boldog házasságban. Két gyerekünk született, Szabolcs (most 28 éves) és Tibor (22 éves), akik most dolgoznak tanulás mellett, és próbálnak boldogulni az életben, a nem éppen kedvező körülmények közepette.

Székelyudvarhelyen kezdtük el érezni, hogy a tömény ideológiával kombinált diktatúra nem nekünk való, és elhatároztuk, hogy elhagyjuk a hazát. Három év kemény küzdelme és meg- aláztatásai után, 1990-ben legálisan átköltöztünk Magyarországra, teljes egyetértésben a családdal.

Sikerült jól beilleszkednünk, lakást vettünk, és jó munkahelyeink vannak: feleségem a Magyar Szabadalmi Hivatalban osztályvezető-helyettes, én a Knorr Bremse Vasúti Fékrendszerek Hungária vállalatnál gépészmérnök vagyok.

1998-ban költöztünk Budafokra. Jól érezzük magunkat ebben a városrészben, amely kisváros a nagyvárosban, és kertvárosi környezetével kellemes életfeltételeket teremt. Annyira megszoktam és megkedveltem ezt a városrészt, hogy már lokálpatriótának érzem magam.

1998-ban lettem a Fidesz tagja, és mivel a családunk hagyományosan jobboldali és kommunistaellenes, ezért úgy érzem, jó helyen vagyok a politikában. Most a tettek ideje jön a sok blabla és káros ténykedés után, ezért szeretnék én is sorban állni a feladatokért, és ott lenni a kerület vezetésében képviselőként.

Remélem, a gyakorlatiasságom hasznára tud lenni a kerület politikai, gazdasági, szociális életének, hasznára és segítségére tudok lenni a kerület lakosainak.
Kérem, támogassanak ebben a törekvésemben!

2010. augusztus 23.